Mindenki a visszaszámlálást ordította a téren. Három… kettő… egy…
Bumm!
Az égbolt hirtelen ezer színben robbant szét. Arany eső, neonkék csillámlás, fülsiketítő fütyülés. Az emberek ujjongtak, a telefonok a magasba emelkedtek, hogy megörökítsék a „pillanatot”. Én is ott álltam, a fényeket bámultam, de valami megállított.
A város szélén, ahol a fák sűrűsödni kezdenek, abban a pillanatban a csend nem ünnepi volt, hanem halálos. Képzeld el, ahogy egy kismadár, aki addig békésen aludt az ágon, hirtelen azt hiszi, eljött a világvége. A pániktól vakon repül neki a sötétben egy villanyvezetéknek vagy egy üvegablaknak. Számára ez a „művészet” nem szórakozás, hanem terror.
Hazamentem, és a nappali sarkában találtam rá a kutyámra, Picúrra. Nem ugatott. Csak remegett, a teste minden egyes távoli dörrenésre összerezzent, a szemei pedig tágra nyíltak az ősi félelemtől.
Vajon megér öt perc látványosság ennyi rettegést és fájdalmat azoknak, akik nem tudnak segítséget kérni?
Miért választom inkább a békét?
A tűzijátékról való lemondás nem a szórakozás ellenzéséről szól. Ez egy döntés a gyengébbek mellett.
-
A madarakért: Egyetlen éjszaka alatt madarak ezrei veszíthetik el a tájékozódási képességüket vagy hagyhatják el végleg a fészküket.
-
Az állatainkért: Amit mi ünnepi durranásnak hallunk, az nekik fájdalmas fizikai trauma a kifinomult hallásuk miatt.
-
A bolygónkért: A nehézfémek és mérgező anyagok, amik a színeket adják, nem tűnnek el. Ott maradnak a talajban és a vizeinkben, amiket mi is iszunk.
Az igazi varázslat nem a robbanásokban rejlik. Hanem abban, amikor a természet háborítatlan marad, és a kedvenced biztonságban hajtja álomra a fejét melletted.
„Megtanultunk repülni az égen, mint a madarak, úszni a vízben, mint a halak, de még meg kell tanulnunk a legegyszerűbbet: emberként élni a földön.”
Te hajlandó lennél elengedni a zajos csillogást egy hálás tekintetért és az erdő nyugalmáért? A választás a mi kezünkben van. 🐾🌿
Megérintett ez a történet? Te is érezted már úgy, hogy a csend néha többet ér minden fénynél?