Kata épp a virágokat locsolta, amikor megszólalt a csengő.
— Anya? Te nem vidéken vagy?
— Ott voltam, — mondta Ilona, miközben lassan leült. — De visszajöttem. Beszélnünk kell.
— Mi történt? — kérdezte Kata azonnal.
— Előbb válaszolj valamire, — nézett rá Ilona. — Mikor mondtad utoljára Bencének, hogy „köszönöm”?
— Hogy… mi? — zavart meg Kata. — Hát… én…
— Mikor? — ismételte az anya, most már határozottabban.
Csend.
— Nem emlékszem…
Ilona bólintott.
— Tudod, mi a baj? — kérdezte halkan. — Hogy te már nem látod őt. Csak azt látod, amit rosszul csinál.
— Ez nem igaz! — vágta rá Kata ingerülten. — Én csak… csak azt akarom, hogy rendesen csinálja a dolgokat!
— Rendesen? — Ilona hangja halkan, de élesen csengett. — Vagy úgy, ahogy te akarod?
Kata elhallgatott.
— Figyelj rám, — folytatta Ilona. — Egy férfi nem attól megy el, mert nem szeretik. Hanem attól, hogy nem érzi magát elégnek.
— Mit akarsz mondani? — kérdezte Kata, már halkabban.
Ilona mély levegőt vett.
— Azt, hogy ha így folytatod… el fogod veszíteni.
— Elveszíteni? — Kata szeme megtelt könnyel. — Anya, te most megijesztesz…
— Akkor jó, — mondta csendesen Ilona. — Mert most még meg lehet menteni.
És elmondta a tervet.
Nem beszélt Rékáról.
Nem mondta ki az igazságot.
Csak egy esélyt adott.
Aznap este, amikor Bence belépett a lakásba, a tekintete már döntött volt.
Kata odalépett hozzá.
— Beszélhetünk? — kérdezte halkan.
— Most nem a legjobb… — kezdte Bence fáradtan.
— De most kell, — szakította félbe, de nem élesen. — Kérlek.
Bence ránézett.
Valami más volt a hangjában.
— Menjünk el… ketten, — mondta Kata. — Csak pár napra. Nincs vita. Nincs kritika. Csak mi.
— Miért? — kérdezte Bence gyanakodva.
Kata lenézett, majd vissza rá.
— Mert hiányzol.
Hosszú csend.
— Jó… — mondta végül Bence halkan.
3. rész — Ami megmarad, ha nem töröd össze
Az első nap nehéz volt.
A második még nehezebb.
A harmadik… valami megváltozott.
— Most megint mondanál valamit, igaz? — mosolygott Bence egy este.
Kata megállt.
— Igen… — vallotta be. — De nem fogom.
— Miért?
— Mert nem akarok megint mindent elrontani.
Bence halkan felnevetett.
— Tudod, mit szerettem benned régen? — kérdezte.
— Mit?
— Hogy melletted… elég voltam.
Ez a mondat könnyeket hozott Kata szemébe.
— És most? — suttogta.
Bence ránézett.
— Most… újra kezdem érezni.
Ez volt az a pillanat, amikor valami visszatért.
Nem lett tökéletes.
De újra valódi lett.
Amikor hazatértek, Ilona az ajtóban állt.
Látta, ahogy együtt lépnek be.
Egymás mellett.
Nem egymás ellen.
És halkan sóhajtott.
Megkönnyebbülés.
És egy kis szégyen.
A magnóliát egy héttel később ültette el.
Egyedül.
Megállt mellette, és végigsimított a levelein.
Megmaradsz… ha nem bántanak túl sokat.
💬 És most ti jöttök:
Szerintetek Ilona jól tette, hogy nem mondta el az igazságot?
Vagy joga lett volna Katának tudni mindent?
Ti mit tettetek volna az ő helyében?